2011. szeptember 22., csütörtök

Balatonfüred


Megesett a nagy nyaralás.


Előtte szépültünk a fodrásznál, pakoltunk,. készültünk. Apa jött haza viszonylag korán, s csütörtökön, némi intéznivaló után, meg ablak behelyezés, mert a jelek szerint a szúnyogháló feltétele óta csak félig volt visszatéve a zsalukra... de lényeg a lényeg, elindultunk.

Az út nem volt rövid... sőt hosszúnak is mondható, mert biza az... A szálloda kicsit jellegzeten viseli az épülésének korszakjegyeit. A szoba nem volt túl nagy, de doszt elég volt, hiszen éppen csak bezuhantunk éjszaka és ébredés után kotrás lefelé.

A szállónak volt saját strandja, játszótere, minigolf, ugráló bigyó, óriási mókusgömb és tekepálya. Az uszoda viszont alap követelmény volt a részünkről, apánkéról meg  a sör ugye és all inclusive ellátási keretek között még a szobahűtőt sem használtuk ;)


Mindent kiopróbáltunk, mindent megnéztünk és a környéket is bejártuk úgy turistásan nyugisan.

Az érkezés utáni délutánon a parton uzsonnáztunk, játszóteret teszteltünk és felavattuk az uszodát. Mi főleg úsztunk, apa szaunázott, így Ő tartotta melegen Bogomat, míg felértünk a szobába, s a liftben az 5. és 6. emelet között sikeresen telihányta a lányka ;) (Én mondtam tegye a szája elé a türcsit ;) ) Nekik fürdés, nekem takarítás, mert persze N. is Lilié mellé tette a maga uzsiját is :S :P
A jó a rosszban... volt hely a vacsinak :)
Lilim fotózta

Az étkek bőségesek voltak és minimum 6 féle főétel közül lehetett választani, saláta bár, sütis pult, minden amit csak magába tud tömni közel 400 ember, ugyanis teltházas napokat sikerült kifognunk.

Este kisétáltunk a kikötőbe, kiválasztottuk a másnapi hajóutat, bohóckodtunk a szökőkútban és cipeltem hazafelé Majmocskámat aki nagy élvezettel gyurmázott a trikóm alatt :O Szót azt nem fogadott egyáltalán hiába volt bármi.

Altatni nem kellett a kis Csajom, bár ekkor mentünk fel a legkorábban. Lili kitúrt, N. horkolt, Gerti meg nem aludt... jó alapok :D

Másnap reggeli után Lilim ment animációra, pedig előző este nem jött be neki gyerekdiszkó... Kicsit ott is hagytam a fiúra, s mire 20 perc múlva vissza értem egy csodálatos maszkkal lett gazdagabb ;)


Az első nap délutánján megejtettünk egy sétahajókázást. Lilim még mindig bűn rossz volt. Folyton mászott rám, rángatott, kínlódott, mindig mást akart. A kikötői séta során minden átkozott lépésnél megbotlott és az idegeim már pattanásig feszültek... lép és botl, lép és botl... egy idő után már nyígott is hozzá, de hogy figyeljen, meg emelje a lábát, azt nem. A végén inkább cipeltem, de grrrrrrrrrrrr :@


Ennek örömére még a kiszemelt hajó sem indult, de átszerveztek minket egy másikra, de Bogarat csakis egy dolog tartotta nyugton és elviselhető állapotban... a telefonom :@ Kissé bosszantó, hogy a lelkünket kitesszük neki, mert állítólag akart hajókázni, erre meg mi a köszönet... pont semmi, mert a vízre se nézett :S ...

Ezen a napon  még volt minigolfozás, gömbben lebegés, meg ugrálás, természetesen uszoda, immáron csak kettesben... vacsi... talán itt már társult apánk... mert többnyire magunkban ettünk... este is reggel is... és talán délben is. A jól megszokott önállóságunkat nem adtuk fel itt sem. Sosem vártuk arra, hogy N. is megéhezzen... az Ő bioritmusa jóval eltér Lillemétől, Én meg marha jól alkalmazkodom a kiccsajhoz ;)

Altatni megint csak nem kellett, főleg, hogy este buli volt a parton. Zene, tánc, meg hatalmas róka az udvaron... Bog persze fenn akadt a róka sztorin (ott futott el mellette és aztán elinalt az állat :O ) , hogy ezen görcsölt egész este. Anyafóbiája még mindig nem múlt. Mindent csak anyával, csak akkor ha anya is... nem kell magyarázni ugye ;) Este pedig a bárpultnál be is pasizott a szentem ;) Egy igen karakám kispasi ment oda hozzá,  egyből nyomta neki a sódert. A nagypapával mi meg csak vigyorogva lestük.

Hát este is megtaláltuk Samut, de táncolni nem ment. Szégyellősködött, s még apával sem ment könnyen udvaroltatni. Nekem a kimerültség első jelei tompították a fejemet, de kénytelen voltam táncolni a két kiskölökkel, s bizony elég alaposan összemelegedtek.

Volt vagy 10 óra mire felmentünk Lilivel, apa meg kitudja... ;)
Szombaton mentünk Tihanyba. Felmentünk az apátságba, kicsit gyönyörködtünk a vitorlásversenyben, sétáltunk a réven, kompot néztünk kikötni, meg elindulni, s egy fagyi után belefért még egy panoptikum is. lilit nagyon érdekelték a királyok, (Árpád-házi uaralkodók, +Mátyás és híres kalózok) Természetesen olyan infókat akart babocska, amik 1. nem voltak kiírva, 2. még töritanár létemre sem tudtam megmondani. Ám... találtunk 2 Gertrúdot a királyi családba ékelődve ;) (Vak Béla egyik lánya, meg II.András felesége persze)
A kalózok izgibbek voltak csak mindet kivégezték (kivéve e két terhes nőt ;) )

Este biliárd, hosszúra nyúló vacsi, és 10ig bírtuk a teraszon a beszélgetést.
Természetesen az uszodát nem hagytuk ki egyik nap sem, sőt, többnyire 2x mentünk Lilivel. Az uszoda társaság hamar megjegyezte a kis vízi hercegnőmet. A liftben ha máshol nem is, de biztos nem állták meg szó nélkül, hogy milyen ügyes. Apánk feszített is, mintha köze lenne a tudásához ;) :P de ennyi öröme lehet neki is :)

A bókok javát úgyis csak mi hallottuk :D Volt, hogy német házaspár jött oda és német tudás nélkül is tisztán kifejtették, hogy a lányom gyönyörű és csodás és minden ami csak van. Teljesen lebegtek :) Tök jól esett :) Napjában többször is arattam a babérokat és biza ennek hála híztam is egy kicsit :) főleg, hogy ne tudjátok meg mennyi melóm volt a séróval amit apánk kibontatott a 3. nap reggelén :S Én szabályosan bele is betegedtem. Ahogy csináltam bab haját, rosszul léptem és bele nyilalt a fájdalom a bokámba, s úgy is maradt. Igen furcsa módozatokban tudtam csak járni. olyan volt mintha becsípődött volna az ideg...

Az utolsó teljes napunk a sport nap volt. Reggeli után irány Tihany, az erdei kalandpark.
A kalandpark nagy élmény volt mindenkinek, s csak apa papucsa tartott vissza minket is a mászástól, amit a mocsok módon fájó lábam sem tudott volna megakadályozni.

Hazaérve (Deichmannt útbavéve) Lili ment animációra és el sem akart jönni. Így nélküle vert ronggyá apa megint minigolfban, de legalább minden lyukba betaláltam előbb utóbb ;)

Lilim még eztán sem jött el a Feri gyerektől, s mi mentünk tekézni. Ott erőteljes megszégyenítés nézett ki N. nek ;) de Fecó hozta Lilit és Ő kiegyenlítette a küzdelmet... sőt... N. nem engedte játszani Bogomat, s így el is vette a kedvemet... hiszen játék :S ... de szerencsére le is járt az időnk.
Mi mentünk még úszni, vacsizni, aztán meg a teraszon vártuk meg a 11 órát. Totális ájulás, reggel meg teljes kóma. Mire Lilivel letudtuk a reggelit, apánknak már nem kellett mennie, mert le is járt az idő :P így kávézás és indultunk volna, ha meg lett volna a kocsi kulcs. Nem kevés ideig kerestük... N. rám verte volna a balhét, pedig most kivételesen Ő volt a ludas. 6x kipakoltam a táskákat, mentem a portára (vonszoltam már csak magamat), Ő meg tajtékzott... Végül eszembe jutott, hogy a kardigánjában lehet... de az hol van... a csilliárdos adidas szvettere... még jobban ideges lett :S de szerencsére egy istennő vagyok és beugrott meddig vittem utána az előző nap, így mentem babocskával s kinyittattam a teke pályát és boldogan, talán túlságosan is megkönnyebbülve indulhattunk haza :)


Hazaúton már Lillem is be-be aludt, s egy jó kis Mekis vásárlást követően megreggeliztünk úgy dél-egy óra tájában a Velencei tó partján.

Az út hátralévő részében hol aludt a babám, hol ébren volt... sőt. pest magasságától a zacskót kéregette feszt... szerencsére nem hányt csak köpködött.

Otthon édes otthon... nyaralás utáni édes pihenés, ha a csigaetetők nem szedik le a fregolit és nem kell elpakolnom a rengeteg ruhát és persze, hogy nem úgy hajtották, ahogy Én szoktam ;)
Korai alvásnak senki sem mondott nemet :) csak a lábam fájása növekedett...

A keddi napom javát el is töltöttem miatta a kórházban, s a kínai kaja mellé vehettem egy doboz gyulladáscsökkentőt a kezdődő fiatalkori reumámra :O :O (legalábbis gyanús) Lilim közben apa mellett akart éhen halni ;) Délután meg ápolgatott :) és hála a gyógyszernek, a pihenésnek a sok-sok szeretetnek, mára már rendesen tudok járni, mégha fáj is kissé...

Képek bővebben a picassán és még bővebben itt és itt

0 megjegyzés: