már megint kehesen...

Hosszú és nyűgös hét áll mögöttünk :( sajnos.

Szépen indult. Voltunk úszni és tudtam azt mondani a Zsuzsinak, hogy nem esett ki egy alkalom sem a múlthónapban :D erre... ma már persze itthon dekkolunk :(

Megvallom az agyam szinte az egész hetet törölte, de nem is volt eseményekkel teli :S legalábbis itthon.

Kreítívkodtam eleget a melóban, de ezt nem érzem mentségnek, hogy itthon semmit sem hoztunk össze :( már megint... de asszem tudom miért... lusta vagyok :P és egyre jobban unom a telet, na meg a hideget... na de ez van.

A hercegnők száma nőtt a múlthéten, szerencsére, mert a hableányt nagyon untam már ;)

A reggeleink vegyesek voltak. Volt mikor nyökögősen ment, volt, hogy minden patent... de olyan is akadt, amikor szimulált a Nagysos. Már délután előre nyavajgott, hogy Ő a mamáékhoz menne, mert nagyon KOHOGOK... inkább még teázott is, csak hitelesebb legyen.

Sajnos nem kellett sokáig szimulália, mert péntekre eredményes volt a nyavajgás :( Igen csúnyán végig köhögte a csütörtök estét. Vittem az oviba, s mamiék 1re mentek (volna) érte.
Óvónő hívott 10 után nem sokkal, hogy 3x hányt már slejmet a lányka :(

Nagy nehezen elértem mamát, papa dédinél melózott valamit, s mentek érte. Ilyen körülmények között nem nyugodt szívvel hagytam Bercelem :S , meret sajna mamáéknál alvós péntek volt, hogy ne kelljen hajnalban cibálni Őnagyságát, mert nekem 7re már melóban kellett lenni, s biza nem vagyunk hozzászokva, nomeg nem is bírjuk a koránkelést :P :$

Volt némi láz, meg patikázás mamival. Ám mikor hívtam Őket, mindig elvennek hallottam a hangját.

Szombaton szeencsére leléphettem (engedéllyel ) a tollasversenyről fél 5 tájékán, így haza tudtam hozni Bogomat. Nem mondom, hogy lelkes volt.

Rögtön azzal fogadott, hogy nem jön ám haza. Aztán inkább jön, de kettőt alszik csak velem, majd kettőt mamával, aztán meg örökre velem marad ameddig csak Én akarom :D ;) S az utolsó verzió szerint kiszámolta, hogy hol is alszik, így juhúúúú.. győztem és jött haza velem, de előtte még újabb 3 tányér leves :O (délben is betolt már 3mat) Meg is sértődött a Drága Kerapára, mert rászólt, hogy husit is kéne enni, nemcsak levest :P

Itthon az utolsó erőnkkel befejeztük apánk pudingját, s í maci puding a csokiöntetnek hála, beszart mackó lett :P de az értékéből ez persze mit sem vont le ;)

Bogom gyártotta a hercegnőket, aztán tisztességgel beájult. Semmi veszekedés, semmi kínlódás... hihetetlen módon a múlthéten az altatáskor nem volt gondunk. Máskor viszont :P ... szőnyeg lá bújt, nem öltözött, nem fogadott szót.

A vasárnap csavargósra kerekedett, de nem nekem. :(

Édes Bogár kapcsolt tv-t magának, majd jött átöltözni, meg lehesszelni minket. S Hát nekünk ko volt. Majdnem reggel volt (már megint) mire lefekeüdtünk, aztán Én még forgolódtam is :P Apánk még horkolni is fáradt volt ;)

Bogár kérte a reggelit 9 felé, de apa könyörgött még egy kis alvós időért, de sikeresen keresztbe húztam a számítását, mert embertelen migrénnel "ébredtem" Soha életemben nem fájt még ennyire. Volt pár fertelmes fejgörcsöm, de ez kész... ha kinyitottam a szemem szédültem émelyegtem. Ha csak felültem szintén. Az, hogy felálljak elképzelhetetlen volt.
Felkeltem gyógyszert bevenni, de már rendeltem is a lavórt :S azt is csak úgy, hogy telefonon hívtam N.-t mert suttogáson kívül semmire sem voltam képes.

Lill szépen megreggelizett, apa mosta a lavrot, aztán inkább elvonultak itthonról, mielőtt Babocska nótára nem gyújt. :P megint...
Ahogy elmentek (addigra már pótolva és félig felszívva az újabb fájdalomcsillapító) hála a csukott szemmel mozdulatlanul fekvésnek, kidőltam. Anyám keltett fél 2kor... addig Ők meg vásrolgattak, ApaMamáztak, ApaPapáztak. N. is bealudt egy kicsit, majd jöttek haza.

Éreztem magamban a pluszt, hogy főzzek :P pfff... egy kis zöldbab főzeléket rottyintottam össze, de az is gyilkos volt. Apa el sem mozdult mellőlem, s próbálta kivenni a kezemből a kést, amit tartani sem tudtam, úgy remegett akezem, de nem adtam ám oda :P Az arcom is görcsbe rándult, nem éreztem orrtól lefelé csak annyit, hogy valami ismeretlen erő húzza lefelé az izmaimat... bevallom, nem főztem szét a babot :P de elkészült ;)

Ennyit bírtam, és ujabb ko. Máramikor Lili nem sikított. Volt hogy sírva "visítottam" Norbiért, mert a lányka énekelt, s nem tudtam rászólni sem, mert ugye simán leharsogta a suttogásomat.
Egészében, Lili is próbált toleráns lenni, de azért rajzolnom kellett, meg színezni is kellett volna.

Este jött ApaMama, s mikor elment mi inkább fürödtünk egy jót. Ekkor már éreztem, hogy megmaradok, mégha az egész napi függőleges helyzetben levésem max 40 perc volt, mindennel együtt.

Szerencsére Babocska nem kínlódtatott meg este sem. Evett jó sok főzeléket, aztán a többi kaját hiába is hozta apája... némi csirkemell, de neki sem jön be a gyümölccsel sütött hús :P (nekem volt eszem sima camamberest kérni :P )

Ma reggel meg szépen kezdődött egy új hét... úszás mentesen, dédit kórházban látogatósan, óvodába járósan... ebéd után mamiéknál van, az ott alváshoz még korai lenne.
Az Én fejem sem gyilkolt már ma, de óvatosan mozogtam :D nem csak rohangáltam fel s alá, ahogy szoktam ;) (Linda tán tudja milyen is az, ha Én cikázom ;) ) A fájdalomcsillapítót rendszeresen adagoltam, nehogy bajba kerüljek, s most megyek fekdni, hogy holnap már nyoma se maradjon a fájásnak, mert biza jópár hercegnő bele fér még az estébe, a látogatás után ;)

http://www.pasizasitanacsok.hu/&pid=49652