2010. december 4., szombat

MIKUJÁS



Kezdjük már érezni az ünnepek közeledtét. Valahogy mindenki egyre deszültebb.
Apánk egyre többet melózik, nekem ugye a szinte első kiccsaládi ünnepem, s a felelősség terhe biza nagy teher :) ; Bogom meg... talán kezd kijönni a változás szele rajta.

Olyan összefüggéseket hoz, amik számomra abszurdak, de kicsit tart, hogy elmegyünk innen, ha ez vagy az... remélem elhitte, hogy Ő nem tud olyat elkövetni, hogy elmenjünk. Lenyugtázta, s megállapította, hogy mi így vagyunk egy család :)

Hajnalonta már szinte rendszeresen megjelenik mellettem, s azonnal a Mikulásnak írandó listát emlegeti. Ezt veszünk, meg azt kérjünk... :) majd elalszik szépen.

Pénteken mama ment érte ebéd után, s egy kis irodai lébecolás után mentem érte ;) (volt egy kis csúsztatásom) Gyorsan beugrottunk egy boltba, ahol elkapta a pisilés, így szinte semmit nem tudtunk nézni.
Még beugrottunk a jardra, ahol nem kicsit szeppent meg a drága :P Bújt a sejj-hajomba. Kapott sok dícséretet, mert nagyot nőtt, mióta utoljára látta a rendőr bácsi, s bizony mindig be kell kötni az ülésbe, mert az vigyáz a kis testére :)
Minden esetre megkönnyebbült mikor kijöttünk :)
Nem gyakran találkozik egyenruhásokkal :) , még kerapától is megszeppent, mikor látta úgy :D

Itthon iszkiri pisilni végre, majd szépen játszott, ollózott... teliszórta a szobát fecnikkel, emrt kaját vágott a póniknak :S ... anya sütött, előkészült a mai kajára. Fürcsi, vacsi és úgy beájult, mint aki hetek óta nem aludt :P

Ma is jött reggel, de már ébresztő volt. Kis mesézés, kszülés és irány a fodrász. Ott szépen benyomta a reggelit, majd megállapította, hogy ha még nyírnak a hajamból olyan leszek, mint egy férfi ;) :D Végül csak nem :D

Be néztünk Dédéikéhez, vagyis csak néztünk volna, majd Ferikéknél landoltunk. :)
Volt öröm és örvendés :)
Olvasott nekik, majd szaladgáltak, kertgetőztek :) Jöttek vendégek is, s egyvől felavaatták a frissen kapott kifestőt :)

Mesézéssel zártak, s mikor megéhezett nagyságám mentünk, mert mama is hazaért. :) 
Ott Papikának segített megágyazni, s hagyta magát nyúzni, s Ő is megnyomorgatta a múltheti szottyadt lufikat :) 

Ebéd, némi nyűglődéssel, de igen csak tisztes adagot betolt ;) . Míg mama mosogatott Ő pihengetett, aztán Mamanyúzás, míg Én elvoltam a dolgommal. :)

Nem sokat kellett végül várni Leviéke, akikkel megint jó bulinak mutatkozott a lufi kergetés. :)
Bemelegítettek a Mikulásra, Levi versekkel, Lillem dalokkal :)

Jött is nagy sebbel lobbal a jó öreg kaporszakálú :)
A sírás idén elmaradt, de volt megszeppenés. Ültel sorban, mint a kisverebek, s elő is adták a tudományukat :)
Boldogan nyugtázták, hogy a legjobb dolgokat hozta, s tényleg tudta a Miku, hogy mit is szeretne a pici szívük ;)

Óvatosan, némi unszolásra odasomfordált leánykám a nagy piroshoz ;) s első szóra ölbe pattant. Megköszönte az ajcsit és hatalmas cuppanós nyomott az öregre :)
A fiúk sem maradtak le, bár Bibi még kicsit elkámpicsorodott a túl közeli élményektől ;)

A búcsú után ajándék tépés :) Levi felforgatott mindent, hogy hol az Ő motorja... hát neki nem az lett, de végül az is jó volt. Lillem boldogan tépte a póikat, tömte a csokikat a pónis dobozba, majd indulás...

A kocsiba terelgetve Bogom bekúszott a hónom alatt észrevétlen, így sikeresen képen csűrtem az ajtóval... azt hittem be is lilul neki :( ... még nem, de ami késik nem múlik :(

Felszetük Mártiékat, mama szólt, hogy az ajándékok ott maradtak :( de eddig még megvoltunk nélkülük, hiszen a pónik megvannak :D

Idefent nagyot játszottak, bár Lill megint szadizta Szabit... megejtettük a fürcsit, a vacsit, s fekvéskor elmentek a vendégeink is.
Mesézés, de a kidőlés határán... mire 2. alkalommal benéztem, már magától feküdt a paplan alatt és be is fordult. Szerintem mp.-ek alatt bealudt, ahogy kijöttem :)

Holnap is nagy nap lesz... Miki ajándéka egy koncert... ismét Almára tombolunk :) majd jött a füles, hogy Mikulás buli van a háztartásis áruházban, s végül van egy Piros meglepetés még estére... mindeköben apánk is hazaér valamikor... bízzunk benne, hogy reggel előtt... de legalább tud picit pihenni 13 nap megfeszített meló után... már amennyit...





 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Majdnem csak mi ketten