endokrinológia réme

Jelentem! Lillem meglátogatott a munkahelyemen :)

Tegnap jöttek a régi sulimból a gyerekek betlehemezni :) s megkértem mamit, hogy hozza át Babomat :) Úgyis túlóráztam, hát élvezzem is, hiszen már vas. délelőtt óta nem láttam szentemet :) Reggel ugyan beugrottam, de az is csak pár perc volt :(

kérdeztétek milyen hercegnőkre hajtottunk a pörgetős apródobálós gépből... hát Ők azok ;) (6an vannak; nekünk 9 ;) )

Meg is jelentek pontban 4kor :) épp akkor ért oda a koleganőm kisfia is :)
Bogom kissé... vagy inkább nagyon meg volt szeppenve. Le sem tudtam tenni. Persze gyümi, pogi és egyebek jöhettek :)

Csórikám nagyon be volt rezelve, ami nem csoda, hiszen a lakók sokan voltak hirtelen, s nem annyira tudnak kontrolálni. Rögtön ölelgették volna, simagatták volna. :) Zs. el is marta amikor leültünk és ölbevonta, de nem engedtem el Cseppemet, s gyorsan vissza szereztem :) Szomorú volt a lány, babázott volna :)  de majd karácsonykor :) (azt kap ha jól emlékszem)

Az előadást nagyon élvezte :) Tátott szájjal leste, de énekelnem nem volt szabad :)
Mire vége lett már le is tehettem, hála az egyik mesekönyvnek amit kiszúrt a könyvtárban :) Mikor a tömeg oszlott a kiskolégájával feltankoltak mindenféle csemegével ;)
Az irodában nagyon jól érezte magát már a kisasszonyka :) Ott is csodájára jártak :) Ő meg fontoskodva lyukasztotta a papírokat :) és nagyon kacagott a fültőcsiklandozáson :)
Nem volt könnyű hazafelé indulni. :)

Még a teraszon beszélgettünk kicsit, s ott már teljes energiával tombolt, persze a jóanyja adta alá a lovat :P
Villám mamizás, majd haza... fürcsi vacsi... stb...

Reggel hófehér tájra ébredtünk, így nem sok lustálkodtunk, mentünk kocsit kotorni :) Bogár nagyon vigyorgott. Élvezettel nyúlkált, topogott és fagyoskodott a fehér csodában :)

Mamival nem szeretett volna maradni, de muszaj volt. Hatalmas cseppekben potyogtak a könnyei :'( de ha menni kell menni kell. Így is majd egy óráig tartott az út :S ebben a szuperszép, de annál csúszósabb időben.

Hamarabb jöttem, s mentünk igazolásért az orvoshoz.
Nem voltak sokan előttünk, s igen vígan múlattuk az időt. Szegény babámnak számolgattam az ujjait, de baj van... csak 9 ujja volt meg :O (egyem, kettem, hármam, négyem, ötöm, hatom, hetem, hétem, nyolcam, kilencem :D ;) )

ODabent a kórházi papírral kezdtük, majd a kaja receptel végeztük ;) (ami készítése közben zuhant ugye :S)
Mikor a mellkasát hallgatta, először a lila foltot vették szemügyre, majd láttam, hogy a doktor bácsinak is szemetszúrt az amin megakadt az Én szemem is. :O Lillemnek igen csak csajos cickói lettek :O (hozzá képest persze) Persze, hogy nem lettem nyugodtabb, mikor G. bá megkérdezte mióta olyanok. :( A nemi hormonokat emlegette, meg az idő túl korai voltát... érteni akartam, de nem sikerült... sokkot kaptam, mikor megemlítette, hogy ha nem lappad le endokrinológushoz kell menni :( De méééér??? Má'n megint valami paraok :S :@  Ugye csak az antibigyótól!!! Vagy mittudom Én... mindig kis csöcsös volt... a gizdaságához képest is... és ugye most sem vészes! Ugye csak a felhúzott ruha nyomta neki ki!!! Ugye!!!!

Itthon a fürdésnél nagyon lestem, de persze direktben nem hagyta magát. Fogta, hogy cici-para van. :S Nem kicsit szállt el a jókedvem... sőt, igazi sárkányi banya lettem :( de Ő aztán végképp nem tehet róla, ha netán tényleg van ok az aggodalomra. :S Most édesen csivitel odaát :) aztán majdcsak bealszik :)

Amúgy csütörtökön ovi :) ha nem köhög persze, ami igen csak alább hagyott mára már.

 

http://www.pasizasitanacsok.hu/&pid=49652