2009. november 23., hétfő

okosanya.blog


A bloggerek tényleg pénz csinálnak a gyerekükből?

2009.11.21. 00:18 - okosanya

Címkék: gyermeknevelés blog blogger bejegyzés könyv cikk pszichológus pénz gyerekkor gyerekjog riport

Néhány hete a kezembe akadt egy cikk az eltűnő gyerekkorról és az elavult gyerekjogról. Azóta is azon tanakodom, vajon mennyire van igaza a cikkben szereplő pszichológusnőnek, aki ugyanis azt állítja, hogy a babablogok veszélyforrást jelentenek a gyermekekre, mivel a szülők a gyerekük mindennapjait teregetik ki és közben azzal sem törődnek, hogy mit fog szólni ehhez a gyerek nagyobb korában.

Igaz, hogy elsősorban a hírességek gyerekeire gondolt, akik kicsi koruktól a média állandó szereplői, de engem azért elgondolkodtatott ez a feltevés. Hiszen az internet tele van "mezei" anyukákkal, akik akár naponta többször is világgá kürtölik, hogy csemetéjük éppen mit csinált és mindezt természetesen fotókkal illusztrálják.

Az utóbbi időben nagy divat lett bloggereket hívni különböző TV-, rádióműsorokba; nagy példányszámú újságok készítenek velük riportokat és jónéhány blogból született már könyv is. Azt, hogy jelen pillanatban, ki minősül híres vagy hírhedt bloggernek, a látogatók döntik el, tehát tulajdonképpen mindenki előtt nyitva áll ez a lehetőség. Akár előttem is ...

A fenti gondolatot folytatva elméláztam, mi lenne, ha - hála nektek kedves olvasóim - a hatalmas látogatottsági rekordomra tekintettel, kiadók tömkelege ostromolna, hogy könyvet készíthessen az eddig megjelent bejegyzéseimből, ami persze tartalmazná a saját gyerekeim pisilési és egyéb magánjellegű szokásait, mert hát tapasztalat és példák felsorakoztatása nélkül mégsem lenne ildomos észt osztani gyereknevelési ügyekben. Természetesen örülnék a felkérésnek és boldogan készülnék a nagy napra, amikor megjelenik ELSŐ könyvem és a könyvesboltok előtt kígyózó sorok várnak rám, hogy dedikáltathassák nehezen megszerzett példányaikat. Örömöm egészen addig tartana, amíg egy hatósági közeg meg nem jelenne egy hétpecsétes bírósági végzéssel, miszerint szép, szép, hogy tapasztalatlan szülőket segítettem, okítottam megszorult helyzetükben, DE közben a saját gyerekeim erkölcsi fejlődését veszélyeztettem, többszöri alkalommal lelki sérüléseket okozva. Ejnye-bejnye. Na, itt szerencsére kifogyott a kávé a csészémből és magamhoz tértem ...

Komolyra fordítva a szót, a blogoló anyukák (apukák) előszeretettel osztanak meg a nagyközönséggel olyan információkat is, ami egyébként egy normál beszélgetés során sohasem lenne beszédtéma. Gondolok itt a különböző betegségekre, tünetekre, rossz szokásra; a gyerekünk olyan viselt dolgaira, amit nem szívesen szellőztetnénk mások előtt, de a világháló természetesen más, már-már olyan mint egy megértő, nagy család. Bármit írsz, biztos, hogy lesz legalább 1 valaki, aki elolvassa és reagál rá. A meztelen fotókról, kakis pelusokról és egyéb intimitásokról már nem is beszélve. Bár ezek szerintem inkább a gyerek személyiségi jogait sértik, mintsem az erkölcsi fejlődését befolyásolják és mivel a gyerekek vajmi keveset tudnak a személyiségi jogaikról, ezért annyira talán nem is zavarja őket, hogy anyjuk (apjuk) , mit irkál róluk.

Kínos lenne, ha kiskamaszunk első szerelmét az hiúsítaná meg, hogy a leendő kedves rátalált a blogunkra, amelyben érzékletesen ecseteljük, mennyi problémát okoz még mindig a gyerekünk: miket vág a fejünkhöz egy hiszti során vagy olyan lusta, hogy ki sem lehet kergetni a szobájából.

Vagy képzeljétek el, amikor alkalmi ismerőseitekkel napok óta a gyereked óvónőjét fikázod és egyszercsak megjelenik a kommentek között: "hahó, itt az óvónéni személyesen ...". Kellemetlen, de bármikor előfordulhat.

Amikor elolvastam a cikket, az első gondolatom az volt, hogy azonnal törlöm a blogomat, aztán lenyugodtam és szisztematikusan végignéztem, - olvastam, van-e kompromittáló fotó, megjegyzés a gyerekeimről. Be kell vallanom, van - na semmi durva -, de nem vagyok biztos benne, hogy néhány év múlva nem lesznek miattuk kellemetlen pillanataim.

Személy szerint nem gondolom, hogy az írásaimmal károsan befolyásolom a gyerekeim életét, az azonban aggaszt, van-e jogom, illetve van-e jogunk kiteregetni a gyerekeink "szennyesét"? Egyértelmű, hogy egyetlen normális szülőben sem az a vágy buzog, hogy na én ebből most jól meggazdagszom; inkább a gyereknevelés szép, időnként nehéz pillanatait szeretnénk megosztani közeli és távolabbi barátainkkal, ismerőseinkkel. De akkor is! Engem nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a pszichológusnőnek mégiscsak igaza van. Lehet, hogy a gyerekjog hamarosan utoléri magát és büntetni fogják az ilyen "felelőtlen" szülői magatartást?

Ja, és a címnek mi köze a témához? Tényleg van olyan blogger(anyuka), aki a gyerekéről szóló történeteket megjelentette könyvben és ezért természetesen PÉNZT kap.

Szerintetek van realitása az aggodalmamnak? Na, nem a törvényre gondolok, hanem a blogolás (baba, gyerek) hogyan fér össze az erkölcsi normánkkal? Mert naplót írni, az oké, de megosztani mindenkivel?






www.PasizasiTanacsok.hu - Tanácsok, tippek, módszerek a pasizáshoz, hogy a legjobb pasikat is könnyedén elcsábítsd!

7 megjegyzés:

  1. Na igen. Sztem ez mindegyikünknek eszébe jutott már. Sokan ugye nem hiába csak meghívottaknak teregeti a szennyesét, ahogy pl. a másik oldalad és no persze az enyém.
    Szó, mi szó.
    Az ember lánya nem tudja mit hoz a jövő. Nekünk jó vissza olvasni milyen volt a csöpp 1 éve, de majd Ő mit lép rá 10-15 év múlva...

    A másik nagy kérdés, hogy vajon meddig írjuk az oldalakat... 1-2-esetleg 10 éves korig??? Netán még tovább??

    Egy idő múlva valószínű már nem lesz időnk se ide írni... Vagy csak nagy ritkán. A többi meg a jövő titka. ;-)

    Mi egyenlőre folytatjuk, aztán két évesen már csak meghívóval...

    Pusza

    VálaszTörlés
  2. Amikor belekezdtem ebbe az egészbe,nekem is megfordult néhány hasonló dolog a fejembe.Aztán ahogy írtam mindíg megfontoltam mi az amit leírhatok mi az amit nem.
    Egyet tudok.Sosem fogom megbánni!Rengeteg BARÁTOT szereztem az írás által,nagyon sok jótanácsot,segítséget kaptam számomra végülis idegen emberektől,mert a személyes találkozás az ugye ritka.
    Akikkel mégis sikerült azokban nem csalódtam egy peret sem.
    Bius imádja nézegetni a fotóit már most,tudom ezt egyébként is megteheti,de én biztos vagyok benne,hogy értékelni fogja azt a sok munkát amit belevetettem a blogolásba.Hogy boldogan fogja olvasgatni a bejegyzéseket és a sok kedves hozzászólást.
    Ha valaki fél attól,hogy illetéktelenek is látják ott a lehetőség a meghívós olvasásra,és akkor tényleg csak az látja akit szeretnél,akkor még véletlenül sem kerül illetéktelen kezekbe.A büntiről meg annyit,hogy bizonyítani úgysem tudnak semmit,te meg azt írsz amit csak akarsz.Még akár azt is,hogy bankot raboltál:))))Szerinted elhinnék??:DDD
    Bocsi kicsit hosszú voltam.:))
    Judit

    VálaszTörlés
  3. Most 33,,,akarom mondani 25:-)))évesen én imádnám olvasgatni az 1-3 -6 stb éves Hajnika viselt dolgait, történeteit,,,,szeintem ezzel Jázmin is így lesz,,,,és valszeg a mostani blogszereplő babaák zöme is. A nagyvilág meg le van tojva,,,,
    Puszi

    VálaszTörlés
  4. Jaj,Úgy megijedtem ettől amit kitettél,hogy tényleg pontosan emiatt nem szeretnék mindenről beszámolni.Rengeteg minden van és mégis kihagyom,de le szeretném írni őket mert úgy érezném,hogy jót tenne a lelkemnek...Mégsem teszem mert félek és nem szeretném kiteregetni a lányom ügyes bajos,mindenféle dolgait:) Különben is úgy érzem néha,hogy ez nem helyes,de mivel hogy itthon vagyok ezért gondolom ,hogy mégis jó naplót írni,hogy maradjon meg valami és valamivel foglaljuk el magunkat mi Anyukák.
    Sokszor emiatt maradozok el az írásban....

    Puszi,na de tényleg a lányom imádja nézni a képeit.

    VálaszTörlés
  5. Naplót írni és megmutatni másoknak nekem azt jelenti, hogy megerősítést, segítséget vagy feloldozást, vagy hívjuk akárminek... szóval várok valamit érte... Nem pénzt. :D

    Amikor a tököm tele, leírom, és már nem is olyan gáz... Aztán ha esetleg a kis Hölgyek, vagy a Fiatalember zokon veszi egyszer, hogy anya le merte ezeket a durva fogzási, székelési, hisztiügyi dolgokat írni, elmehetnek panaszkodni az addigra már túlterhelt blogolási panaszirodához. Magyarán? Leszarom. Nekem kell... akinek nem, ne írja.

    Hinnye... antiszociális vagyok ma. Bocs.
    puszi

    VálaszTörlés
  6. Ebben a formában még nem gondoltam bele a blogírás rejtelmeibe, amiket leírsz írásodban....de....azt hiszem így, hogy csak az illetékesek olvashatják és egyéb személyek nem, így nem tartok nagyon ezektől a dolgoktól.
    Ha a gyermekemet sikerül jól nevelnem - úúúúúúú remélem - akkor nem lesz nagy korában számára probléma, hogy az adott gyermek korában mit is művelt és mit is írtam.
    Én imádom olvasgatni sajátomat és a Tietekét is.
    S ha belegondolok, hogy 1 évet már könyv :-) formátumban ki is nyomtattam - szigorúan egy példányban, saját részre :-)))))
    Pusz:Kata

    VálaszTörlés
  7. Nos, nálunk is az a helyzet, hogy eléggé megszitálva kerülnek a blogba a bejegyzések... Sokminden van, amiről anyósom jobb ha nem tud, és pl ő is olvassa, meg mi is együtt vagyunk a mamival, és sokszor arról is lenne kedvem írni, de ő is visszaolvasgatja, és akkor azért ciki. Vagy éppen apa... ugye vele is vannak összezördülések, vagy hosszabb mosolyszünetek, esetleg eldurran az eszem dolgok, de éppen a fentebb említett olvasók, és az érintett miatt is kimaradnak ezek a témák. Aztán vannak nálunk is olyanok, amik a helyzet intimitása miatt nem kerülnek be a gyerkőcökről, de nem hinném, hogy az, hogy Boti gyáva menni, ha nem fogjuk a kezét, vagy hogy Encsi éjjel bepisil kötve hiszem, hogy bárkire sértő lenne...
    Azért érdemes elképzelni, hogy a gyerek mit szól majd, ha visszaolvassa.

    VálaszTörlés

Majdnem csak mi ketten